"A szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot." Máté
evangéliumában csodálatos ez a mondat. Kik a szegények? És mi az evangélium?
Jézus egy helyen arról beszél, hogy szegények mindig lesznek velünk, de az asszony, aki megmosta lábát saját hajával, temetésére tette, és ezzel igen jelentős tettet vitt véghez. Aztán szól a lelki szegénységről is, hogy azok az emberek boldogok. Evangéliuma pedig az Isten országának meghirdetése. Isten azon országának, ahol a személyes istenszeretet nyilvánul meg. Az az istenszeretet, amely a Szentháromság belső életéből fakad, amely nem tűri meg az egyedüllétet, a magányt, hanem barátot, megértést keres. Ez a mi Istenünk. Azzal nyilatkoztatta ezt ki, hogy egy csöppnyi gyermek arcában megjelent, ránk mosolygott, de vérével megváltott minket. És azóta is várja megtérésünket, végleges, radikális megtérésünket. Ez nem könnyű.
Öröm vasárnapja van ma. Mi az igazi öröm? Amikor szegénységünkbe, egyszerű bűnös létünkbe valami óriási dolog toppan be. Ez pedig maga az Isten. Az Isten, aki a szeretet. Ezért ki kell magunkat üresíteni, szegénnyé kell válnunk (belül), hogy befogadjuk a végtelen irgalmasságot, a végtelen szeretetet.
Az élet mindig változik, soha nem tudjuk, hogy éppen milyen új feladat vagy nehézség következik számunkra. Mindig az Istenbe vetett bizalom lehet az, ami biztonságot ad. Örömünk nem e földi dolgokban van, azok pillanatnyi örömök. Igazi örömünk Istenben van, hiszen hagyjuk, hogy szegénységünket, kiüresített (a bűntől és rossz gondolatoktól) bensőnket betöltse, az idei karácsonyon, de majd az örök karácsonyban is, amikor a megtestesülés már nem misztérium lesz számunkra, már nem dadogva beszélünk Isten titkairól, hanem nyilvánvaló, abszolút felfogható lesz a felfoghatatlan, és látható a Láthatatlan.
