2013. december 20., péntek

Advent harmadik hete - péntek

A kis Jézus aranyalma

A kis Jézus aranyalma,
Boldogságos Szűz Mária,
Egy kezébe ringatgatja,
A másikkal takargatja.

Aludj, aludj kisdedecske,
Betlehemi hercegecske,
Nem királyné a te dajkád,
Szolgálóbul lettem anyád.

Oh te dudás mit szundikálsz?
Fényes az ég, nem kell lámpás,
Ha kimegyek ajtóm elé,
Föltekintek az ég felé.

Ott látok egy szép kápolnát,
Benne a szép Szűz Máriát.

2013. december 19., csütörtök

Advent harmadik hete - csütörtök

"Az egyházi év ünnepei először is nem Krisztus születése időpontjának figyelembevétele alapján, hanem az Ő feltámadásában való hitből alakultak ki. Ezért a kereszténység legősibb ünnepe nem a karácsony, hanem a húsvét. A keresztény hitet ugyanis valójában csak a feltámadás ténye alapozta meg és ez hozta létre az Egyházat. Ezért már Antiochiai Ignác is azokat nevezi keresztényeknek, akik "már nem a szombatot tartják meg, hanem az Úr napja szerint élnek." Kereszténynek lenni annyit jelent, mint a húsvéti hitből élni, vagyis a feltámadásból, melyet az Egyház a vasárnap hetente megismétlődő húsvétjaként ünnepel." (Joseph Ratzinger: A remény forrásai, 17.)

Advent harmadik hete - szerda

Néha jól esik egy történetet írni. Az ember, ha nem teregeti ki mindig életét, ha nem a másik élete a beszédtéma örökké, nagy kincseknek lehet őrzője. 
Advent van. Talán elég pár sort olvasni ilyenkor. Az is lelkesít, erőt ad. 
Autómmal éppen beértem a faluba. Délelőtt volt, a fákat zúzmara lepte be, az út nem csúszott, de mínusz egy fok volt. Utastársammal beszélgettünk. Ahogy a faluba beértem, egy kiskutya úgy gondolta, átmegy az úton. A fékezés majdnem sikerült, de szegény kiskutya koccant... Két másodperc telt el, és fürgén továbbment az autó elől, a kitűzött célja felé. Pedig még szemből is jöhetett volna autó...
Életünk teli van koccanással, nehézséggel. Fel tudunk állni? Tovább tudunk menni? Így, vagy úgy, de Krisztus erejével eltelve mindig kötelességünk továbbhaladni...

Advent harmadik hete - kedd

"Ó, jöjj, ó, jöjj, Emmánuel!"

Advent harmadik hete - hétfő

"Milyen hatalommal teszed mindezt?" Ezt a kérdést a mai evangéliumi szakaszban halljuk. Örök kérdés a hitét kereső ember számára, hogy Jézus valójában micsoda? Kicsoda? Isten vagy ember? És ha ember, hogyan lehetséges Istennek emberré válnia? 
A válasz egyszerű: Isten emberré lett, de örökké emberré lesz. Hiszen minden egyes ember az ő képmására van teremtve, és ha ő nem akarná, mi nem lennénk. Ebből az állandó körforgásból sejthető meg valami a Szentháromság misztériumából...

2013. december 15., vasárnap

Advent harmadik vasárnapja

"A szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot." Máté evangéliumában csodálatos ez a mondat. Kik a szegények? És mi az evangélium? 
Jézus egy helyen arról beszél, hogy szegények mindig lesznek velünk, de az asszony, aki megmosta lábát saját hajával, temetésére tette, és ezzel igen jelentős tettet vitt véghez. Aztán szól a lelki szegénységről is, hogy azok az emberek boldogok. Evangéliuma pedig az Isten országának meghirdetése. Isten azon országának, ahol a személyes istenszeretet nyilvánul meg. Az az istenszeretet, amely a Szentháromság belső életéből fakad, amely nem tűri meg az egyedüllétet, a magányt, hanem barátot, megértést keres. Ez a mi Istenünk. Azzal nyilatkoztatta ezt ki, hogy egy csöppnyi gyermek arcában megjelent, ránk mosolygott, de vérével megváltott minket. És azóta is várja megtérésünket, végleges, radikális megtérésünket. Ez nem könnyű.
Öröm vasárnapja van ma. Mi az igazi öröm? Amikor szegénységünkbe, egyszerű bűnös létünkbe valami óriási dolog toppan be. Ez pedig maga az Isten. Az Isten, aki a szeretet. Ezért ki kell magunkat üresíteni, szegénnyé kell válnunk (belül), hogy befogadjuk a végtelen irgalmasságot, a végtelen szeretetet. 
Az élet mindig változik, soha nem tudjuk, hogy éppen milyen új feladat vagy nehézség következik számunkra. Mindig az Istenbe vetett bizalom lehet az, ami biztonságot ad. Örömünk nem e földi dolgokban van, azok pillanatnyi örömök. Igazi örömünk Istenben van, hiszen hagyjuk, hogy szegénységünket, kiüresített (a bűntől és rossz gondolatoktól) bensőnket betöltse, az idei karácsonyon, de majd az örök karácsonyban is, amikor a megtestesülés már nem misztérium lesz számunkra, már nem dadogva beszélünk Isten titkairól, hanem nyilvánvaló, abszolút felfogható lesz a felfoghatatlan, és látható a Láthatatlan. 

2013. december 12., csütörtök

2013. december 11., szerda

Advent második hete - szerda

Késznek kell lennünk arra, hogy mindent elölről kezdjünk, anélkül, hogy bármire is számíthatnánk és bármiben biztonságot találhatnánk, kivéve az Atya tiszta szeretetét. Éppen úgy, ahogyan a gyermekek teszik, amikor valamit kérnek: nem abban a tudatban, hogy saját munkájuk alapján "megérdemlik", hanem azzal a természetes, velük született tudattal, hogy az édesapa és az édesanya szereti őket. Ez az ő jogcímük a biztonságra, és nem is tévednek. 
Ez tehát a megtérés az Evangéliumban. Mindennek elhagyása azért, hogy az Ország, vagyis Jézus miénk legyen. Mindennek elhagyása azért, hogy mindent birtokoljunk. (Raniero Cantalamessa: Megújulás a Szentlélekben)

2013. december 10., kedd

Advent második hete - kedd

Ha az ember csupán állat volna, az elkerülhetetlenbe való egykedvű belenyugvással fogadná mindezt. Ha az emberi lények csak állatok volnának, úgy viselkednének, mint a pisztrángok serege, amely vadul úszik fölfelé az ívási helyre, és azután meghal a milliónyi lerakott halikra, a jövő élet záloga fölött. De az ember nem úgy tesz, mint az állatok, legalábbis nem mindig. Az ember tud önzetlenül cselekedni, ami szemben áll azzal az állítással, hogy ő az élet rabszolgája. Persze, az is lenne, ha nemcsak Darwin elmélete, hanem a darwinizmus is igaz volna. Önzetlen szeretet nem származhat azokból a génekből, amelyek a darwini meghatározás szerint "önzőek", de ezt állítva a darwinisták megfeledkeznek arról, hogy nincs joguk tudományos eszmefuttatásaikba vitalizmussal kapcsolatos megjegyzéseket belevinni. (Jáki Szaniszló: Evolúció hívőknek)

Schubert így gondolkozott a pisztrángról:

2013. december 9., hétfő

Advent második hete - hétfő

Az ember a boldogságát Krisztus kegyelmének erejével érheti el, ami az isteni élet részesévé teszi őt. Krisztus az evangéliumban megmutatja az utat, mely a vég nélküli boldogságra vezet: a Boldogságokat. De Krisztus kegyelme működik mindenki másban is, aki a helyes lelkiismeretet követve keresi és szereti az igazat és a jót, és kerüli a rosszat. (KEK Kompendiuma, 359.) 

2013. december 7., szombat

Advent 2. vasárnapja

Keresztelő Szent János a mai nap prófétája. Érdekes, hogy igazi jézusi stílusban szól a zsidókhoz. Kemény szavai megdöbbentőek, és felszólítanak minket is a szentségi élet tisztaságára. Templomba járunk, meg vagyunk keresztelve, mintha jogot éreznénk az áldozásra, a bérmálásra... És belül mi van? Vannak-e értékeink, vannak-e kincseink, melyekkel Jézus elé borulhatunk? Kik vagyunk? Merünk-e Jézus számára igazi ajándékot, önmagunkat adni? Vagy mindig álarcok és falak vesznek körül minket? Jézus ismer minket, és várja, hogy mi is felfedezzük az általa adott életet, amelyet csak a szentségekkel nyerhetünk el. Az Egyház szentségei (jelenleg 7) életet adnak. Ezekre fel kell készülni, tudatosan kell őket felvenni. Keresztelő Szent János először megtérésre, felkészülésre szólít fel, és csak azután vehető fel a keresztség. Viszont mi már részesülhetünk a jézusi tűzkeresztségben, mely lehet, hogy fájdalmas, hiszen megtisztít, ám üdvös, mert fölemel. 

Advent első hete - szombat

Bach 1731-ben komponálta ezt az adventi kantátát, Lipcsében, advent első vasárnapjára.

2013. december 5., csütörtök

Advent első hete - csütörtök

Az Izajástól vett szakasz, mely olvasmánya a mai szentmisének, kérdést ad számunkra: vajon ki merjük-e nyitni szívünket az érkező Úr előtt, hogy bevonulhasson? Vajon a választott nemzethez tartozunk-e, akik a végső napon boldogan és örömmel vonulhatnak be a nekünk készített Városba?
"Az Úr örök kőszikla!" - hangoztatja a próféta. Ezután pedig Máténál olvassuk, hogy milyen a sziklára épült ház. Ha életünket nem szilárdítjuk meg a krisztusi igaz hitben, veszélyezteti az összeomlás. Ha Krisztusra építjük életünket az életet adó szentségek által, akkor valóban bármilyen ár és szélvész, megpróbáltatás, nehézség adódhat életünkben, mégis szilárdan fogunk állni. A lényeg pedig az, hogy akkor is szilárdan álljunk a hitben, amikor majd ismét eljön, hogy befogadjon országába.

2013. december 4., szerda

Advent első hete - szerda

Édes Úr, segítsd illatod ontani amerre járok, áraszd el lelkem Lelkeddel és életeddel. 
Járd át lényemet, birtokold egészen, oly mélyen, hogy földi létemen teljesen átragyogj.
Szikrázz át rajtam, s légy velem, hogy a lelkek érezzék jelenlétedet bennem. 
Ne rám nézzenek többé, csak Téged lássanak, ó Uram!
Ne hagyj el, égjen a mécses itt, világítson Lelked lelkekre általam. 
A fény Tiéd, ó Uram, egyetlen sugara sem enyém, Te vagy, aki világítasz rajtam keresztül.
Add, hogy dicsőíthesselek Téged, ahogyan Neked legkedvesebb, fényedet szórva szerteszét.
Szóljon igéd szavaim, okoskodásom nélkül, a példa megkapó erejével legyenek vonzók tetteim. 
Szívem áradó szeretete Hozzád vezéreljen, ó Uram. 
Boldog John Henry Newman bíboros

2013. december 3., kedd

Advent első hete - kedd

„Urunk, kérünk, adj erőt, hogy merjünk akár nevetség tárgyává válva is bárkát építeni, olyan családi otthont, plébániai és kolostori közösséget, szeretetszövetséget létrehozni, melyben nem a világ értékrendje, hanem Te vagy az Úr; mely nem süllyed el a szennyes árban, hanem a széllel és a hullámokkal dacolva fennmarad, és eléri az örök partokat. Légy velünk és szenteld meg bárkánkat, mellyel útra kelünk az új egyházi év kezdetén, várva, hogy a Galamb, a Lélek elhozza nekünk az új ég és új föld olajágát!” 
(Barsi Balázs atya)

2013. november 30., szombat

Advent 1. vasárnapja

Pilinszky János: Advent 

Advent a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk.
Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra, ami biztosan megjött. Télen az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg, nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni, beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. És nincs gyengébb és jogosabb birtoklás se, mint szeretnünk azt, ami a miénk, akit szeretünk és aki szeret minket. Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi „meglepetés”; lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk és szakadatlanul hazatalálnunk.
Minden egyéb kaland, minden egyéb megismerés és minden egyéb várakozás véges és kérdéses. Így értem azt, hogy a karácsony a szeretet és advent a várakozás megszentelése.
Az a gyerek, aki az első hóesésre vár, jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé – szabad és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől – szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák, percek kattogó, szenvtelen vonulását.
Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.